A szülés a magzat (vagy magzatok)
világra jövetelét jelenti a várandósság végén.
Rendszerint a 37. és 42. hét
között indul meg, előtte koraszülésről, utána túlhordásról beszélünk.
A szülés folyamata
indulhat a magzatburok megrepedésével vagy rendszeres összehúzódásokkal.
A vajúdás kezdetére rendszerint
koponyavégű fekvésben helyezkedik el a magzat, farfekvéssel szintén lehetséges lehet
a hüvelyi szülés, harántfekvés esetén pedig rendszerint császármetszés
indokolt.
A szülést az orvosi gyakorlat szerint
három szakaszra tagolják:
- A tágulási szakban a méhnyak fokozatosan megrövidül és a méhszáj hosszabb-rövidebb idő alatt 10 cm-esre (~5 ujjnyi) tágul. Ezt a szakaszt akarattól független, egyre gyakoribb és hosszabb összehúzódások jellemzik, melyek közötti fájdalommentes időszakok lehetővé teszik a méhnyak elsimulását és tágulását
- Ezt követi a kitolási szak, mely a teljes tágulással kezdődik. Ennek során a kismama nyomási kényszert érez. A szeméremrés kitágul, az utolsó tolófájások hatására kigördül a magzat feje, majd a válla, végül a többi része kicsúszik a hüvelyből.
- Az utolsó, lepényi szak során megvárják, míg a méhlepény leválik a méh faláról, ezt követően pedig megszületik a magzatburkokkal együtt. A méhlepény vizsgálata során ellenőrzik annak épségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése